Délelőtt kilovagoltunk Sorayaval a közeli hegyekhez. Elmondtam neki nővérem legújabb őrült ötletét.
- Videót akar csinálni?
- Igen, ez a legújabb terve. Teljesen rákattant.
- Szerintem tök jó – lelkendezett –, te is benne leszel?
- Én nem – nevettem fel -. Inkább távoltartom magam Loutól. Kész rémálom.
- Azért ne túlozd el, még jól is elsülhet.
- Nem ismered a nővéremet. Hidd el, rémálom lesz.

Miután visszaértünk a farmra, Benbe futottunk az istállóban.
- Heló – nézett Sorayara -. Soraya, igaz?
- Igen.
- Ben vagyok – mutatkozott be.
- Tudom, sokat hallottam rólad.
- Igen, mindjárt gondoltam… Na szia!
- Totál belezúgtam – fordult felém Soraya.
- Verd ki a fejedből.
- De miért?
- Mert másba szerelmes.
- De kibe?
- A lovába – helyére akasztottam a kantárat –, ja, és önmagába.
Csörgött a mobilom.
- Haló. Szia. Tényleg? Persze, hozd csak át. Nem gond. Rendben. Szia.
- Amúgy – kérdezte Soraya –, mi a baj Bennel? Aki ilyen helyes, nem lehet annyira rossz…
- Az elég, hogy Ty miatta ment el? - karon ragadtam barátnőmet, és kihúztam az istállóból.

Délután Scott áthozott egy fiatal csikót, három év körül lehetett, színét illetőleg pej. Idegesen rohangált fel-alá a körkarámban.
- Burt Oppenski találta a mezején. Nem tudja, honnan van.
- Elég vadnak tűnik.
- Biztos, hogy vad ló. Még nem törték be, nem tűri meg az embert. Burt fizetne, hogy betörd. Érdekel?
- Megpróbálhatom – beugrottam a lóhoz, a kis, kör alakú kifutóba -. Van valami neve? - kérdeztem Scottot.
- Nincs. Tiéd a megtiszteltetés.
- Nagyon félénk…
- Igen, elszakadhatott a ménestől, úgy hogy neki te leszel a vezér ló – elkezdtem kifárasztani, körbe-körbe futtatni -. Légy türelmes, hagyj neki időt! Láttam Tyt a városban. Boldognak tűnt.
- Jó neki.
- Makacs, mint az öszvér – eközben Lou autója gurult be a farmra, és elkezdte osztogatni a parancsokat. A trágyát arrább kell hordani, hogy ne legyen szem előtt, új bokszokat kell építeni… meg van őrülve. Később anyu irodájában botlottam bele, amint épp a faliújságot rendezgette.
- Te meg mit csinálsz?
- Olyan koszos itt minden!
- Tudom, hogy nagyon készülsz a videóra, de anya holmiját hagyd békén!
- Nézd meg, ez még 98'-ból van – mutatott egy plakátra.
- Hagyd ott! - csaptam rá a kezére.
- Mióta Ty elment, szörnyű, amit művelsz.
- Látom, téged nem érdekel, hogy elment.
- Dehogynem! Ahogyan az is, hogy nagyapa túlhatja magát miatta.
Ekkor Lou telefonja csörgött, pár „igen, igen, sajnálom, rendben, azért köszönöm” válasz után letette.
- Most boldog lehetsz, Dielen nem ér rá, úgyhogy nem lesz belőle semmi!

Vacsoránál ismét nyomasztó hangulat telepedett a konyhaasztalhoz.
- Tudom, hogy ma mindenki sokat dolgozott – szólalt fel Lou –, és sajnálom, ha kemény voltam, de ahhoz szoktam, hogy ha van egy feladat, akkor azt teljes gőzzel megcsinálom. Én ilyen vagyok. De be kell látnom, hogy rendező nélkül nem tudom megcsinálni, így hát felejtsük el az egészet… De azt is hadd mondjam el, hogy jól esett volna, ha egy kicsikét több támogatást kapok. Beszéltem egy nővel a helyi TV-nél, és azt mondta, hogy szívesen leadná a videónkat. Támogatják a helyi vállalkozások reklámjait.
- Ezek szerint bekerülne a TV-be? - kérdeztem.
- Igen, ez volt az ötletem.
- És mikor? - kérdezte Mal.
- Minden este, a híradó után.
- Nagy közönség – reagált Ben -.
- Igen, hatalmas. Híresek lennénk.
- Mindegy, erről letehetünk, úgyhogy hagyjuk is.
- Figyu, másképp is meglehetne csinálni – szólt Ben -. Majd elvállalja más.

Másnap átvittem az ismeretlen lovat egy nagyobb körkarámba, hogy több helye legyen mozogni, ne érezze magát bezárva. Nagyapa épp akkor jött meg, mikor hajtottam.
- Ez az, mozgasd meg jól!
- Jól mondták, nagyon makacs.
- Akkor megtalálta a foltját… - rámosolyogtam nagyapára.
- Köszi. Úgy látod?
Tovább hajtottam, pár kör vágta után lassan, lépésben megindult felém. Azt hittem, beállt a sorba, de tévednem kellett. Amint kezemet felényújtottam, elrohant tőlem.
- Még el kell intéznem pár dolgot, nem akarsz velem jönni?
- Nem tudom, eddig még nem mentem sokra. Jó.
Kocsiba ültem nagyapával, és útnak indultunk.
- Örülök, hogy kicsikét kettesben lehetünk – mondta. - Mostanában sokat dolgozol.
- Igen. Igyekszem elfoglalni magam. Így könnyebb egy kicsit.
- Kavarognak a gondolatok?
- Igen.
- Például?
- Nem is tudom. Ty… meg apa… Nemrég összefutottunk. Az, hogy itt van a szomszéd tanyán, totál összezavar. Még nem készültem fel rá.
- Csak te tudod, mikor jön el az ideje. És szeretném, ha tudnád, hogy ebben a kérdésben többé nem állok az utadba – mosolygott rám bajsza alatt. - Apád az egyik történet, Ty pedig egy másik.
Brian Ridge kapuját vettem észre.
- Nagyapa, miért jöttünk Brian Ridgebe?
- Van egy kis elintéznivalóm.
Nagyapa kiszállt az autóból, én viszont az anyósülésen maradtam. Mielőtt elindult volna, még oda szólt nekem.
- Az a tapasztalatom, hogy minél tovább halogatsz valamit, annál nehezebb lesz megoldani.
- Mit halogatok?
- Tudod te azt nagyon jól… - ezzel otthagyott.

Ahogy nagyapa magamrahagyott, Ty talált rám.
- Heló – köszönt.
- Szia – végignéztem Brian Ridge-s uniformisán; khaki színű lovaglónadrág, sötétzöld póló, Brian Ridge logójával. - Szép.
- Mi újság nálatok?
- Semmi különös. Amúgy… Ben már beilleszkedett. És te?
- Jól vagyok.
- Az… jó – ekkor Ash jelent meg mellettünk.
- Szia, Amy, alakul a videó? - kérdezte.
- Milyen videó? - kérdezte Ty.
- Lou ötlete volt… ne is kérdezd.
- Az utánzás a hízelgés legkomolyabb formája – belekarolt Tyba -. Szombat este kerti partit tartunk. Szólj Bennek, hogy jöjjön el! És ha van kedved eljönni… az sem gond.

Egy idő után Well és nagyapa jött le dühösen az istállókhoz, Tyjal beszélni.
- Ty, neked priuszod van! Mi nem alkalmazunk bűnözőket!
- Ugyan már, Well… - kérlelte nagyapa, mindhiába. Well kidobta Tyt, egészen biztos.

Otthon Lou várt minket.
- Hol voltatok? Segíthenél a vacsorával.

Másnap reggel elkezdtük forgatni a kisfilmet. Első próbálkozásra nagyapa belesült, megszólalni sem tudott. Második próbálkozásra egész szép monológot hozott össze.

„Üdvözöljük a Heartland farmon, e 600 hektáros birtok már 6 generáció óta a családé. Régebben szarvasmarhákat tartottunk, de a lányom, Marion új irányt adott a vállalkozásnak. Most olyan lovakat fogadunk be, melyekkel rosszul bántak, és segítünk nekik újra bízni, így begyógyítjuk a múlt sebeit. Sok ilyen lónak Heartland jelenti az utolsó esélyt.”

Bár nagyapa hatalmas tapsot kapott a jelenlévőktől, Lou természetesen belekötött.
- Nem vehetnénk újra? Kicsit elharapta azt a szót, hogy „generáció”.
Még egyszer újravettük Jack részét, majd Scott, Jerry, Lou és barátnője elindultak felvenni Scott részét is, én addig a vad lóval értem el csodálatos fejlődést. Rátudtam rakni a kötőféket anélkül, hogy ellenszegült volna. A következő lépés az alátét volt, amit először egy pokróccal helyettesítettem.
- Nézd, szagold meg. Nem fog bántani. Nagyon okos lovacska vagy. Így ni – terítettem rá hátára a pokrócot -. Látod, hogy nem is fáj?
Louék engem is megtaláltak az idióta felvételeikkel, szerették volna lekamerázni, ahogy bánok a lóval.
- Ne kamerázz, még megijed!
- Nagyon csendben leszünk – suttogta Lou.
- Tudod, mennyi időmbe telt, hogy ide jussak vele? - Ám a felvétel már elindult. - Ez az úgynevezett zsákos módszer.
- Remek – mondta Lou –, most nyergeld fel, hogy lássák, mennyit fejlődik.
- Még nem áll rá készen! - Ám nővérem ezzel mit sem törődve fogta meg a western nyerget, és közeledett a ló felé. A ló viszont, mint gondoltam, megrémült, és elkezdte kergetni Lout…

- Ez őrület, nem? Még az eget is felvette, meg hogy a nap sugarai csillognak a tavon – mindenki síri csöndben ült, mígnem Mallory felállt, és otthagyott minket -. Most mi van? - Én is felálltam, s elindultam Mal után -. Ne csináljátok már! - Utánunk Ben, és nagyapa is otthagyta Lout.

Aznap este még átjött Soraya.
- Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni a videóban.
- Örülhetsz, hogy kihagytad – vezettem be Spartant a bokszába.
- Mi a helyzet? Készen álltok? - kérdezte Ben.
- Mire?
- Ashley bulijára. Nem akarok egyedül menni.
- Nem is fogsz, egy perc, és készen vagyunk – beszélt többes számban Soraya.
- Mi?
- Ne már, Amy! - suttogtunk egymás között.
- Ne menj el nélkülünk, légy szíves – kérte Soraya Bent.
Hihetetlen, mikre rá nem vesz a barátnőm, végül belementem, hogy átmenjünk Brian Ridgebe. Begöndörítettem a hajamat, felvettem egy lila, köldök alá érő pólót, egy sima farmernadrágot, barna western csizmát és egy fekete bőrdzsekit. Ty is ott volt, rögtön kiszúrtuk egymást, ám egyikünk sem közeledett a másik felé, csak szomorúan ültem egy farönkön Ben és Soraya mellett.
- Kérsz még valamit? - kérdezte Ben Sorayat.
- Egy pillecukrot.
- Rögtön hozom. És te, Amy?
- Nem, semmit.
- Istenem, annyira édes! Beszélj vele, Amy… - biccentett Ty felé -. Muszáj.
- Miért?
- Menj már oda hozzá, na, indulás! - lökdösött meg a barátnőm, én pedig megindultam Tyhoz.

- Beszélnem kell veled. Miért jöttél át ide dolgozni?
- Tudod az okát.
- Mert Ben az agyadra ment?
- Kit érdekel az a nyálas gyerek?
- A pénzért? Ashley miatt? Hallottam, hogy beszéltél nagyapával.
- Azt mondtam neki, hogy gondolkozom az ajánlaton.
- Baromság. Akkor már döntöttél.
- Addig nem, amíg nem mondtad, hogy tűnjek el – felemelte a hangját -. - Egyszerűen az agyamra mész! Minden csak úgy jó, ahogy te akarod. Besokalltam. Elmegyek.
- Fuss csak el, mást úgysem tudsz! Akkor is elmész, ha én nem akarom! Téged az sem érdekel… - faképnél hagytam, hazamentem, és nagyapát szólongattam. - Nagyapa, nagyapa, beszélnünk kell! - Ám ekkor a TV-re figyeltem, ahol a farm reklámja ment. Csendben néztük végig.
- Nem rossz, nem rossz. Egyáltalán nem rossz – mondta nagyapa.

Másnap reggel a telefon csörgésére keltem fel, és rohantam felvenni.
- Háló, Heartland farm. Áh, tényleg? Örülök, hogy tetszett. Igen, még van szabad helyünk. Jövő héten? Megbeszélem a nővéremmel, és visszahívom. Megadná a számát? Ez így rendben van. Köszönöm. Viszont hallásra – közben Lou lépett be a konyhába -. - Jó reggelt. Nem vagy valami… jó színben. Mi a baj?
- Hogy mi a baj? Nem láttad a videót?
- De, nagyapával láttuk, nagyon jó volt.
- Ugyan, Amy, olyan megalázó.
- De vicces! Az embereknek tetszik! Egész reggel csörgött a telefon, sokan jártak a honlapunkon is. Ez őrület! Híresek lettünk – nagyapa bejött a házba -.
- Szép jó reggelt – Loura nézett –, kis mormota -. Ügyes vagy, Lou! Tudom, nem álltam kellőképpen melletted, de ha legközelebb is lesz valami ötleted, talán meghallgatom. Nem voltam rossz… olyan jó sem, de jobb voltam, mint Well, az egyszer biztos!

Amint kicsit jobban felbukkant a Nap az égen, kimentem foglalkozni a lóval. Mintha kicserélték volna… hagyta, hogy simogassam a fejét, paskolgassam a nyakát, és még… Ty is visszajött.
- Nem lopok el semmit – mutatott fel egy kobakot –, ezt még Mallory adta. Gondoltam, magammal viszem, hátha egyszer még lóra ülök.
- Most hová mész?
- Nem tudom.
- Maradj, kérlek.
- És miért?
- Mert tévedtem. Mert azt szeretném.
- Mert?
- Azért… nem is tudom. Maradj itt. Kérlek.
- Jó. Ha Jacknek nincsen kifogása.
- Miért mondana nemet? Imád téged ugráltatni.

Megindultunk nagyapa keresésére, mikor Mallory ugrott Ty nyakába. - Istenem Ty, hát visszajöttél? Úgy hiányoztál! Láttad az istállóajtót? Én festettem. Mi is csináltunk videót, nehogy lemaradjunk. Ty, úgy örülök!

Délután eljutotta odáig az ismeretlen lóval, hogy bár nyereg nélkül, de felengedett a hátára.
- Tökéletes munkát végeztél – dicsért Scott.
- Köszönöm. Tulajdonképpen, ő egy nagyon okos ló.
- Adtál már neki valami nevet?
- Hát, mint mondtad, makacs, mint az öszvér, és nem tud mit kezdeni az emberekkel. Úgy hogy legyen a neve… Lou.