Délelőtt épp a farmon sétálgattam, mikor azt vettem észre, hogy Ty épp az egyik pej lovunkon tanul lovagolni, Mallory segítségével.

- Amy, mondd meg neki, hogy mindenkinek kell sisak! - kérlelt Mal.

- Azt hiszem, rossz testrészemen hordom… - szólalt fel Ty, miközben pattogott a nyeregben. Valószínűleg a hátsófelén most nagyobb hasznát venné.

- Nem érdekel, hány kobak van rajtad, csak a fejeden is legyen – mondtam, miközben egy luxusautóra, luxuslószállítóval lettem figyelmes, a Fairfield istállóból. Az autóból egy Ben nevű fiú szállt ki. Ben magas volt, citromsárga pólót viselt farmernadrággal, barna, tüsis haja az égnek állt.

- Heló Ben. Bemutatom a húgomat, Amyt. És ő itt – fordult Mallory felé – a…

- Lovasoktató – bökte ki Mallory.

- Igen, láttalak a körkarámban, nem is olyan régen – mondta Ben.

A lova nyeríteni kezdett a szállítóból. - A lovad ki akar jönni – szóltam, mikor Ty segélykérésére lettem figyelmes.

- Hé, hogy kell ezt megállítani? - kérdezte, még mindig a körkarámban ügetve.

- Ez a cowboy…

- A tanítványom – mondta Mal – Még kezdő.

Később az istállóban találkoztam Bennel, amint sárga lovát ápolta.

- Vörösnek hívják – mondta.

- Nagyon szép. Hány éves? Öt-hat?

- Igen, hat éves. Lisa néni vette nekem.

- Rossz lehet, hogy a nagynénidnek lovardája van – nevettem fel. - Most egy pár napig nyugtatót teszek az ételébe, hogy lenyugodjon. 

- Nem… neki nem kell drog.

- A Valeriana nem drog, hanem egy gyógynövényes gyógyszer. Jót tesz az érzékeny lovaknak.

- Honnan tudod, hogy érzékeny? Hiszen eddig nem is láttad.

- Anyától megtanultam olvasni a lovakban. Nézd meg. A homloka széles, ez azt jelenti, hogy intelligens. A mandula alakú szeme pedig azt, hogy nehéz kinyerni a bizalmát. És ez a kis gödör itt – mutattam a forgójára – azt mutatja, mennyire érzékeny. Ha kemény vagy vele, makacs lesz. A büntetés csak ront rajta.

- Ha tökéletes lenne, nem is büntetném, de minden hétvégén veszítünk. Ha nyerni akarunk, azt kell tenni, ami hatásos. És mondjak valamit? Én nyerni akarok.

Vacsoránál Ben is velünk tartott, pár napig itt marad, megfigyelni, hogy dolgozunk a lovakkal.

- Szóval Ty – szólította meg –, lovastanyán dolgozol, de nem tudsz lovagolni?

- Ahonnan én jöttem, ott csak a zsaruk lovagolnak.

- Legalább ő nem fél a lovaktól, mint Lou – vetette fel Mallory Lou félelmét. Az óta fél a lovaktól, mióta apu megsérült egy versenyen.

- Amy – fordult felém Ben –, már nem versenyzel?

- Itt annyi a tennivaló, hogy nem marad rá időm.

- Most, hogy van még egy emberünk, több időd lesz rá – mondta nagyapa, átnyúlva az asztal fölött a sóért.

- Ha Spartannel újrakezdenéd, az jót tenne a lovardának.

- Igen, ha nyernénk – bekaptam egy újabb villányi salátát.

- Figyelj már, Amy. Hogy bizonyítod, hogy jó vagy valamiben, ha nem versenyzel?

- Meg kell néznem a lovakat – állt fel Ty az asztaltól dühösen.

- Veled megyek – mondta Mallory.

- Nem tartasz velük, Ben? - kérdeztem az új fiút – Közelebb kerülhetnél a lovakhoz.

- Inkább nem. Hosszú volt ez a nap. Elmegyek aludni – azzal ő is felállt az asztaltól.

Másnap délelőtt, miközben Spartanon T-érintést végeztem, Ben sétált be az istállóba lovával, Vörössel.

- Valaki lemosná Vöröst? Ennem kell valamit, mielőtt ugratnék vele.

- Most mindenkinek van dolga, Ben! - szóltam rá dühösen. Miért nem tudja ő lemosni, az ő lovát? Azon a tíz percen nem fog múlni semmi.

- Tényleg? Amit most csinálsz, az marha fontos. Igaz?

- Ez egy terápia, amit T-érintésnek hívnak. Régen Spartant nem lehetett megközelíteni, ez megnyugtatja.

- Egy ilyen lónál érthető is. A nagy baleset miatt. De Vörösnél…

- Ez minden lónak jót tesz. Még a Vörös-féléknek is.

- Vörösnek csak egy hideg zuhany kell.

- Figyelj ide, Ben! A nagynénéd azt kérte, hogy tanulj meg mindent!

- Az a helyzet, hogy az én programomban nem szerepel az órákig tartó pónimasszázs – hozzám vezette Vöröst, felháborodva kezembe vágta a kantárszárat, így kénytelen voltam lemosni. Kivittem az udvarra, és a lábaival kezdtem, mikor nagyapa kezdeményezett beszélgetést.

- Hogy halad ez a Ben fiú? - kérdezte.

- Próbáljuk megértetni vele az alapokat…

- És kapisgálja?

- Én mosom le a lovát – néztem fel nagyapára –, mint ha nem lenne jobb dolgom.

- Tudod, Lou szerint ilyesmivel tudunk egy kis plusz bevételhez jutni.

- Szólt neked a levélről? - Apánk írt egy levelet, miszerint szeretne minket többször látni.

- Igen, megmutatta.

- Csak… azt nem értem, anya miért nem beszélt róla.

- Ha egy férfi elhagyja a családját, aztán pár év múlva ír egy levelet, hogy szeretni visszamenni hozzájuk… addig sok víz lefolyik ám a folyón.

- És ha mégis igaz volt? Megint család lehettünk volna.

- Ez a lényeg, Amy. Mi egy család vagyunk.

Délután Ty-jal hordtuk be a tápos zsákokat.

- Az sem érdekel, ha nem dolgozik – mondta Ty. - De szörnyen bánik azzal a lóval. Szólhatnál neki!

- Ez nem olyan egyszerű. Vörös Ben lova.

- Ez meg a ti farmotok!

- Ha rajtam múlna… szerintem is túl kemény Vörössel, de egy nap alatt nem lehet megváltoztatni. Úgy is csak addig lesz itt, amíg a nagynénje megjön Európából.

- Sokat fizethet, hogy megtűrjétek itt…

- Ez nem volt szép – ekkor Ashley gurult be a farmra egy vörös kabrióval.

- „Menő Ash”? - olvasta le az egyéni rendszámot Ty.

- Ő is az agyamra megy.

- Tudjátok, mi a jó ebben a helyben? - kérdezte Ash. – Amint az ember átlép a kapun, máris érzi a pozitív energiát. Jaj, Amy! Azt hallottam, Ben Still itt dolgozik, muszáj volt látnom.

- Hogy dolgozik? - háborodott fel Ty. - El ne hidd már.

- Lassan lehúzhatjátok a rolót – mondta Ash –, komolyan. Hány alkalmazottat bír el egy szegény lovarda?

- Csevegni jöttél? Mert most nem érünk rá.

- Nyugi, Amy. Csak ráakartam köszönni Benre. Egyébként Ty! Keresünk embert a lovardánkba.

- Majd elküldöm az önéletrajzomat.

- Most komolyan, Ty.

- Van itt épp elég munkája!

- Én igazi munkáról beszélek.

- Felejtsd el. Azért dolgozik nálunk, mert ez a próbaideje – Ty tekintetéből láttam, hogy Ashley erről nem tudott, és hiba volt elmondanom. Sértődötten elviharzott az istálló felé, Ash pedig közelebb lépett hozzám.

- Próbaidős? Tényleg? Mit követett el?

Ty után rohantam, be a szobájába.

- Ty, figyelj… ne haragudj.

- Nem érdekes.

- De! Nem kellett volna… csak tudod, Ashley… mindig ki tud borítani.

- Lehet, hogy elfogadom az ajánlatát. Egy rendes állás rendesen is fizet.

- Képes lennél átmenni hozzájuk?

- Miért ne? Azt mondtad, ti mások vagytok. De ahogy én látom… mármint Brian Ridget, és Heartlandet. Itt minden a pénzről szól. Akkor miért maradjak itt? - Rosszul estek Ty szavai, az meg depláne, hogy Brian Ridgebe megy át, ahol ott van Ashley is…

Délután úgy döntöttem, kiviszem Spartant terepre. Ben épp Vöröst kantározta fel Spartan boksza előtt.

- Hé, Ben! Úgy gondoltam, kiviszem Spartant terepre. Nem jösz?

- Kösz, de nem. Az csak időpocsékolás.

- Szerintem jó. Főleg, ha edzésben vannak. Ott lónak érzik magukat – erre úgy döntöttem, mégis csak kijön velünk lovagolni. Épp a közeli patakot céloztuk meg lépésben.

- Terepen nagyon nyugodt – mondtam neki.

- Igen. Csodálatos ló – megpaskolta a nyakát -. Háromévesen kaptam, akkor még nem volt betörve. Azután, hogy a szüleim elváltak.

- Ezért költöztél ide?

- Igen, mondjuk… és mert kidobtak az internátusból, ahova bedugtak.

- Kemény lehetett, de itt van a nagynénéd.

- Igen, ő meg lepasszolt hozzátok.

Ahogy elértünk a patakhoz, Ben megkérdezte – Nem fél a víztől?

- Nem, imádja! - gázoltunk bele a folyóba Spartannel, Vörös viszont megrémült a víztől, mire Ben ütni-verni kezdte a pálcájával.

- Ben, ne csináld! Hagyd abba! Nagyon fél, Ben, hagyd már abba! Ben! Értsd meg, hogy fél! - mégis belement a vízbe, sok verés árán, de átment rajta.

Ahogy hazaértünk, rögtön letámadtam Lout, aki épp a bevásárlásból hazaérkezve pakolt ki a hatalmas táskából.

- Mennyit fizet nekünk Lisa Still?

- Miért kérded?

- Azt akarom, hogy Ben menjen el!

- Ugyan már, Amy.

- Nem dolgozik, nem hisz abban amit csinálunk, és nem bírom, amit a lovával művel!

- Ide figyelj. Ma nekem is meggyűlt a bajom vele, mikor majdnem elgázolt a lovával. De az a helyzet, hogy nincs hová mennie.

- Nem érdekel! És nem csak a lóról van szó. Van egy állás Brian Ridgeben. És tudod, mi van? Ty elmegy, ha nem küldjük el Bent.

A vacsora síri csöndben zajlott, csak a tányérok csörgése, poharak csúszkálása, villák zörgése hallatszott, míg Mallory meg nem szólalt.

- Mi van itt ma? Senki nem szólal meg.

- Tudod, Mallory – szólt nagyapa –, nem mindenki érzi szükségét annak, hogy mindig kommunikáljon. - Felcsörgött a telefon, nagyapa felvette.

- Heló. Igen, itt ül velünk. Tiéd – fordult Tyhoz – Well Stanton.

Elképedve bámultam üresen a semmibe. Két kezemet összekulcsoltam, és imádkoztam, hogy ne az legyen, amire gondolok.

- Heló – szólt bele Ty.

Másnap reggel Ty a motora felé indult.

- Most hová mész? - rohantam utána.

- Elvégeztem a munkám. Kivéve egy bokszot.

- Tudom, hogy szörnyű, ahogy a lovával bánik, de Lou szerint nincs igazi otthona, mióta a szülei elváltak. A nagynénje sem veszi vissza. Csak a ló maradt neki.

- Nahát, már sok mesét hallottam. De ez, hogy a gazdag gyereknek nem marad más, csak a lova… - magára húzta motoros sisakját, és megindult valahová… el Heartlandből.

Épp az istállóban tettem-vettem, mikor Mallory rohant hozzám sikoltozva – Amy, gyere gyorsan! Ben!!! - futottam, ahogy csak tudtam.

- Ben, ne kelj fel, csak… lélegezz – levette magáról a kobakot, majd leporolta magát, s felállt.

- Nem tudom, mi ütött belé. Csak felállt, és… - körülnézett –, hová ment? Hol a lovam?

Azonnal felnyergeltünk három lovat, s keresni kezdtük Vöröst.

- Váljunk szét. Ben, te arra – mutattam balra –, mi Malloryval az erdő felé megyünk.

- Ty tényleg elvállalja azt a munkát? - kérdezte Mal.

- Szereted őt, igaz?

- Dehogyis! Miért? Mondott valamit? Igen? - ló prüszkölésére lettem figyelmes.

- Csss, maradj csendben.

- Jézusom, akkor mondott valamit!

- Nem, nézd, ott van Vörös – mutattam egy kisebb tisztás felé. Leszálltam Spartanről, hogy megtudjam fogni Vöröst.

- Nem értem, teljesen nyugodt – mondta Mallory.

- Nem szívesen viszem vissza Bennek – Mal megindult át a patakon.

- Ne erre menjünk. Vörös fél a víztől.

- Gyere, Amy, veled nem fog félni – hallgattam Malre, ám hiba volt. Vörös lerántott Spartanről, én pedig valami keménynek csapódtam…

Estefelé Lou hozott haza a kórházból. Spartan a körkarámban szedegette a gazat.

- Spartan hogy került ide?

- Apa hozta vissza. Már elakartam mondani, fenn dolgozik a Big Reemen farmon.

- Mióta?

- Anya halála óta.

- Nahát… te aztán tudsz titkot tartani – elrohantam, s bevezettem lovamat a bokszába, Lou követett.

- Amy, ne csináld már! Akárhányszor megemlítettem apát, közölted velem, hogy látni sem akarod.

- Honnan tudtam volna, hogy mit akarok? - ordítottam rá – Azt a részt kihagytad, hogy a városban van! - Nagyapa jelent meg Lou mellett.

- Nem Lou az egyetlen, aki nem mondott el minden részletet…

- Miről beszélsz, nagyapa?

- Azt próbálja elmondani – válaszolt helyette Lou –, hogy apa eljött hozzánk a nyílt napra, de ő kiadta az útját!

- Hogy?

- Igen… és nem az volt az első. Miután apátok kijött a kórházból, sok fájdalomcsillapítót szedett. Aztán úgy érezte, hogy whiskyvel jobban csúszik. Egy éjjel felforrósodott a hangulat. Olyan dolgokat mondott, ami nem a ti fületeknek való. Ezért azt mondtam neki, hogy szedje a sátorfáját és menjen.

- Anya mit szólt? - kérdezte Lou.

- Akkoriban rossz volt a helyzet, így örült, hogy nem látja.

Vacsorához készülődés közben elcsíptem, ahogy Ty nagyapával beszél.

- Heló, Jack. Arra gondoltam, hogy felhívhatná a felügyelőtisztemet… átmennék Brian Ridgebe.

- De jó… - mondtam Ty-nak. - Mondjak valamit? Minél előbb elmész, annál jobb!

Ty… tényleg elment. Könnyeimet visszafojtva néztem ki édesanyám irodájának ablakán, néztem, ahogy távolodik a kék terepjárója… az összes cuccával együtt, mikor Ben nyitott be.

- Amy, figyelj… Vörössel kapcsolatban… tudom, hogy hallgatnom kellett volna rád. És remélem, hogy még nem késő.

- A lovak gyakorlatilag bármit megbocsátanak. Ha úgy állsz hozzá.

- Na és te? - hátat fordítottam neki. - Kérlek, Amy. Muszáj, hogy segíts. Az, hogy Vörös fél a víztől, csakis az én hibám. Nem tudom, hogy tehetném jóvá.

- Jól van, segítek Vörössel. De az csak én vagyok. Neked is oda kell tenned magad.