Kora este nem tudtam aludni, rossz megérzésem volt, így zseblámpával kezemben célba vettem az istállót, azon belül is Pegazus bokszát. Megérzésem beigazolódott – a szürke ló a földön feküdt, fejét emelgette, hangosan vette a levegőt. Rögtön anyu irodájába rohantam, és tárcsáztam Scott számát, aki bár álmos hangon szólt bele, valószínűleg felkeltettem, mégis azonnal nálunk termett.
- Kösz, hogy ilyen későn is kijöttél.
- Nincs mit. Már javult a légzése.
- Szerintem nem beteg – mondtam.
- Nem? Hanem?
- Csak hiányzik neki anya. - Átöleltem Pegazus nyakát, majd leültem anyám irodájába. Scott utánam jött.
- Aromaterápiával meglehet nyugtatni. - mondom Scottnak.
- Amy… Pegazus már nem olyan fiatal, mint volt.
- Tudom, de gondolj bele. Anya minden előjel nélkül elment. Teljesen összezavarodott. Közel álltak egymáshoz.
- Erős kapocs volt, az biztos. Még maradok egy kicsit, ha akarod.
- Köszönöm.
Scott elkezdte lapozgatni édesanyám jegyzeteit – Nahát, erre jól emlékszem. Édesanyád írta, a baleset után. Édesapád balesete után… Soha nem felejtem el. Itt laktam fenn, a tetőtérben. Tim lovat idomított, de az megvadult. Nem tudta irányítani, és elvesztette az uralmát. Nekiment egy másik lónak. Pegazus meg majdnem összetaposta Timet. Az állatorvos el akarta altatni, de az édesanyád… ő tudta kezelni. Mintha a fejébe látott volna. A tehetségével rendbe hozta Pegazust.
- Csak apára nem tudott hatni… - mondtam szomorúan, könnyeimmel küszködve, majd visszatértünk a lóhoz. Épp egy gyógyszert próbáltam beadni neki, mire ő felhorkantott, s fejét a magasba emelte.
- Ez nem tetszik neki – mondta Scott.
- Akkor… egy kis cickafarkat? - Ezt magától itta meg. - Ha ezt választja, ezt kapja – fordultam Scotthoz.
- Édesanyád azt mondta, a lovat hagyni kell, hogy maga válasszon. Hát, most már jó kezekben vagy – paskolta meg Pegazus hátát. - Holnap újra benézek, addig nem lesz vele gond.
- Köszönöm, hogy eljöttél, Scott. Én annyira… szóval.
- Nem érdekes.
- Köszönöm.
- Jó éjt. - Köszönt el Scott.
Az éjjel Pegazus mellett aludtam a bokszban, reggel Tyra riadtam fel. Én a ló oldalán feküdtem, s egyszer csak valami hozzám ért. Egy lótakaró. Ty takart be, ez ijesztett fel engem is, és Pegazust is.
- A frászt hoztad rám.
- Csak jót akartam. Mi a baj?
- Bocs, egy kicsit feszült vagyok.
- Azt látom.
- Pegazus éjjel rosszul lett, Scott is kijött. Nem hallottál semmit?
- Nem, én úgy alszom, mint a bunda.
- Még mindig nem eszik… Segítesz megetetni? - Kértem a segítségét.
- Most nem… Jackel sátorért megyünk Brian Ridgebe. A nyílt napra kell. - Ez után Louhoz vezetett utam.
- Nem tarthatunk nyílt napot, Lou.
- Miért?
- Úgy, hogy közben Pegazus beteg? Ez őrültség.
- Úgy természetesebb.
- Oh, milyen modern felfogás.
- Ide figyelj, Amy. Sokan leírtak minket. Ez jó alkalom, hogy megmutassuk, mit tudunk. Nem vitatkozom veled tovább. Bemutathatod, hogy illeszkedik be egy ló a… - ekkor Mallory sétált be a konyhába.
- Igen, azon elalszanak, az tuti – kritizálta nővérem ötletét.
- Aki még nem látta, annak ez érdekes. Lenyűgözi őket. Mennem kell, egy régi barátnőmmel ebédelek. Emlékszel Marney Cooperre? Együtt jártunk gimibe, egyszer csak felhívott, és felajánlotta, hogy megsüti a húst a bulira. Biztos nagyon jó szakács.
- Ú, vehetnél tőle pár órát. - Ezen a kijelentésemen összemosolyogtunk Malloryval.
- Nagyon vicces… Legalább valaki hajlandó segíteni.
- Én is segítek – mondta felháborodottan Mal.
- Köszönöm, Mallory – ezzel Lou kocsiba ült, s bement a városba.
- Hol van Ty? - érdeklődött Mallory.
- Átment Brian Ridgebe.
- Miért?
- Áthoznak egy sátrat.
- De minek?
- A nyílt napra.
- Nem mondta meg, mikor jön vissza? Remélem nemsokára, ugyanis majdnem elájultam a hőségtől, mire ide elbicikliztem, és megígértem a…
- Mallory! Hagyd abba!

Később Malloryval átmentünk az istállóba.
- Mondtam, hogy rosszkedvű, de akkor sem eszik. Nem értem. Ha anya depressziós, folyton zabál. - Scott jött nemsokkal utánunk Pegazus bokszához.
- Hogy van a kis beteg?
- Még mindig nem eszik.
- A vérvizsgálat eredménye jó lett, és ez jó jel. De van egy új hírem. Nick Harber telefonált. Beajánlott téged Lisa Stillnek.
- Tényleg? A tenyésztőnek?
- Igen, a telivérjei világszerte híresek. De van egy kancája, ami nagyon agresszív, nem tud mit kezdeni vele.
- Az nagyon jó lenne, üzleti szempontból is. És Lou száját is betömnénk vele… - Ekkor hátrafordultam, és nem kis meglepetésemre nővérem állt az ajtóban. Mindent hallott. - Csak vicceltem.
- Nem hiszem.
- Szia – köszönt neki Scott –, nagyon csinos vagy.
- Köszönöm. Pegazus hogy van?
- Jobban. De nekem… mennem kell Fairfieldbe. Amy, nem jösz?
- Köszi, de nem. Vigyáznom kell rá – fejemmel Pegazus felé biccentettem.
- Majd én figyelem. Úgyis várok Tyra – ajánlotta fel segítségét Mallory.

Scottal autóba pattantunk, és megcéloztuk Fairfieldet.
- Már két istállóban is volt, köztük Brian Ridgeben is. Nem tudtak mit kezdeni vele.
- Na és ha én sem tudok?
- Nyugi! Ne hagyd, hogy Lisa rádijesszen. Tudod, ő maga is olyan, mint egy telivér. Akármit is teszel, légy határozott.
- Köszönöm Scott – nevettem fel -. Most már ideges vagyok. - Ekkor egy piros motor előzött meg minket. Hátul Ashley ült, elöl pedig… Ty.
- Idióta – mondta Scott.
Szomorúan néztem a motor után. Ty sátorért ment nagyapával Brian Ridgebe, nem azért, hogy Asht fuvarozza egy ilyen motorral.
Nem sokkal később megérkeztünk Lisához, a Fairfield istállóba.
- Hány éves vagy? - tette fel az első kérdést.
- Tizenhat leszek.
- Én… Ígéret nagyon értékes ló, nem bízhatom egy gyerekre.
- Már volt dolgom értékes lovakkal. Épp most dolgoztam Csillaggal, Nick Harber lovával.
- Beszéltem Nickkel, ódákat zengett rólad.
- Anyukámtól tanultam, ő lovász volt.
- Igen, értett a nyelvükön.
- Nem értett a nyelvükön. Odafigyelt rájuk.
- Rendben. Jól van. Tetszik a hozzáállásod. Megnézed?
Átsétáltunk egy karámhoz, amiben egy gyönyörű pej kanca állt, teljesen nyugodtan.
- Nem tűnik idegesnek.
- Innen nem is, de ha rá akarsz ülni…
Ekkor a segédmunkás odavitte a nyerget, mire Ígéret megvadult.
- Az előző helyén jól érezte magát?
- Remekül. Körülbelül fél éve vettem egy idősebb barátomtól, akinek a vak unokája lovagolt rajta, és Ígéret nagyon óvatos volt vele. De itt minden, csak nem óvatos. Brian Ridgeben már lemondtak róla, szerintük csak egy makacs ló. Ezt nem akarom elhinni. Henry! - szólt oda a munkásnak – Álljunk meg. Hadd nyugodjon meg. - Ismét hozzám fordult. - Mi a véleményed? Tudsz segíteni?
- Szívesen megpróbálnám, csak azt nem tudom, mennyi idő.
- Nézd, nem érdekel, hogy mennyi időbe telik. Az a lényeg, hogy rendbe jöjjön. Akkor igen?
- Igen. - Kezet ráztunk, így kötöttük meg az üzletet.

Mikor hazaértünk, Ty, Mallory és nagyapa épp a sátrat próbálták lepakolni, mikor nagyapa megkérdezte – Az mi ott?
- Egy ló, a Fairfield istállóból. Jót motoroztál? - Kérdeztem Tytól, aki ezt egy mély levegővétellel reagálta le. Valószínűleg nagyapától megkapta már a fejmosást.
Később az istállóban futottam össze Malloryval.
- Még mindig nem eszik. Rossz kedve van, mint Tynak. Ma cserbenhagyta Rezest, és engem is.
- Én segítek, ha akarod.
- Nem érdekes, nem is kell segítség. Csak azt akartam, hogy… nem is tudom, a fiúk hülyék. - Ekkor Mal felállt a vödörről, és szomorúan megindult kifelé.
- Hová mész?
- Haza.
- Kösz, hogy segítettél Pegazussal. - Köszönés nélkül távozott. Ahogy ő ment, úgy jött Lou, egyenesen anya irodájába. Utána mentem.
- Nagyapa mondta, hogy jött egy új ló.
- Igen. Ígéretnek hívják. Gyönyörű, de ha felakarják nyergelni, bevadul. - Lou nem is figyelve rám kutakodott az iratok között.
- Anyának volt valahol egy ügyféllistája. Gondoltam, meghívom őket a nyílt napra.
- Lisa Still már híres. Ha rendbehozom a lovát, nyert ügyünk van.
- Tudnom kell, hogy lesz-e elég szék és asztal. Szerinted bérelnünk kell? Annyi dolgom van!
- Lou. Nem figyeltél rám. Üzletet hoztam.
- Jó.
- Nem ezt akartad? Ez a hülye nyílt nap teljesen kikészít, és alapvetően nincs is rá szükség! Szerzek én ügyfeleket, Lou. Nem tudnád lemondani?
- Nem!

Kis idő elteltével Ty jelent meg az istállóban, miközben én épp nyerget tettem Ígéret bokszának ajtajára.
- Ha fél a nyeregtől, miért dugod az orra alá? - Érdeklődött Ty.
- Azt akarom, hogy megszokja, és ne féljen tőle. Azért ez furcsa, nem látok félelmet a szemében.
Amint hátat fordítottam neki, megrémült, nyihogni kezdett. Ty ahogy észrevette Ígéret sunyító fülét, és rémült tekintetét, kirántott tőle, és szorosan magához húzott egyik kezével, másikkal a bokszajtót csapta be. Pár pillanatig még szorosan egymáshoz simulva néztünk mélyen a másik szemébe, Ashley műköhögésére tértünk vissza a valóságba. Zavartan rohantam be anya irodájába, és ültem le a fotelébe, mikor Ash utánam jött.
- Lisa Stillnek elment az esze. A lovai nagyon értékesek. Miért küldte ide az egyiket?
- Mert hallotta, hogy mi tényleg meggyógyítjuk őket. Ami nektek sajnos nem sikerült, amikor Ígéret nálatok volt.
- Aha… szóval ez Ígéret. Jól van, már értem. - Ash lassan sétált ki az irodából.
- Mit értesz?
- Azt, hogy mégsem az egyik értékes lovát adta ide. Mindenki tudja, hogy Ígéret reménytelen eset. Túl vad. Anya mindent megpróbált vele, de nem tört be. Rettenetesen ellenszegült.
- Nem olyan bánásmódra volt szüksége, amilyet kapott.
- Igazad van, annak a lónak inkább golyó kell a fejébe. És azt is kap, amint te is kudarcot vallottál vele. - Majd önelégült mosollyal az arcán hazament. Ty viszont helyettesítette.
- Nagyapád állított már fel ilyen sátrat?
- Nem tudom – közben gyógyszert öntöttem Ígéret ebédjébe.
- Esküszöm, felakasztom egy sátorkaróra. Az micsoda? - Termett mellettem Ty.
- Valeriana. Nyugtató. Adok egy kicsit Ígéretnek, hogy megnyugodjon.
- Figyelj… Ashleyvel ne törődj. Te rendbe tudod hozni azt a lovat. - Ty egyre közelebb lépett hozzám, a nyakamhoz hajolt, éreztem meleg leheletét. - Nagyon megutálnál, ha nagyapád eltűnne? - Összenevettünk, majd ment a dolgára – sátrat építeni nagyapával, én pedig Pegazushoz, miután Ígéret megkapta az adagját.
- Enned kell. Nem veszíthetünk el. - Ám ekkor hátrébb lépett egyet, majd vissza, s teljesen kidugta fejét a boksz ajtaja felett, a kijárat felé nézett. Én is odanéztem, s megjelent előttem édesanyám képe. - Anya? - A kép közeledett.
- Szia. Te vagy Amy, ugye? Ezer éve nem láttalak. Istenem, de megnőttél – ez a nő nem anya volt. Lou gimnáziumi osztálytársa. Anyu kabátjában. - Most mi az? Valami baj van?
- Az… az anyukám kabátja. - Mondtam könnyeimmel küszködve.
- Ö… Lou mondta, hogy felvehetem.
- Úgy nézel ki, mint Ő, ebben a fényben. - Ez viszont Pegazusnak nem tűnt fel. Nem anyát látta, csak az illatát érezte a kabáton. Marney levetette magáról, és Pegazus ajtajára terítette.

Másnap reggel a munkámat Ígérettel kezdtem, a karámtól nem messze nagyapa és Ty szerelte össze a sátrat – még mindig.
- Na, nem sikerül? - kérdezte nagyapa.
- Hát, nem. Azt hittem, hogy a nyeregtől fél, de most olyan leszek, mint Mallory. Megbántódást látok a szemében.
- Anyád mindig azt mondta, hogy a lovakkal való rejtélyek kulcsa a múltban keresendő.
- Zseni vagy, nagyapa!
- Lehetséges – ekkor azonban összedőlt a sátor -. Vagy mégsem…

Elhívtam a farmra Ígéret előző lovasát, a vak fiút.
- Amúgy… veled hogy viselkedett?
- Tökéletesen. Ritka az ilyen ló. Ő volt a látó szemem. Ő vezetett engem.
- Tényleg?
- Igen. Éreztem, hogy ezt akarja.
- Miért adtad be Lisához?
- Másik suliba mentem… másik városba. Lisa tökéletes vevő volt, imádja a lovait. Érdekes, amikor én lovagoltam rajta, szinte engedélyt kellett kérnem. Mintha szívességet tett volna.
- Ez hihetetlen… Figyelj, Brian. Szerinted felnyergelhe…
- Rá nem kell nyereg. Én szőrén ültem meg, egyetlen kantárral.
És valóban. Nyereg nélkül magára engedett. Régen ültek rajta, ezért elszokott a súlytól. Miután vágtáztunk pár kört, lassan haladtunk – előbb az alátét, majd a nyereg, végül a kantár. Engedékennyé vált. Felülhettem rá, nem ellenkezett. Meggyógyítottam!

Másnap a nyílt napon is bemutattam, mit értem el vele – Ígéret gyengéd lovashoz szokott. Aki nem látott. Szembeszállt a kemény bánásmóddal, és minél keményebben bántak vele, annál agresszívabb lett. Így fejezte ki, hogy jobb bánásmódot akar. Amihez hozzászokott. Egy hét sem kellett, és Ígéretből tökéletesen lovagolható ló lett. Mégpedig azért, mert mi, itt Heartlenden figyelünk a lovakra. Nem… nem mi beszélünk, vagy suttogunk hozzájuk. Hagyjuk, hogy ők szóljanak hozzánk. - Ekkor Well Stanton esett nekem.
- Szerintem ez a ló be van gyógyszerezve. Ősrégi trükk. Ha egy vad lovat benyugtatózunk, olyan, mintha csodát tettünk volna.
- Nem gyógyszerezem a lovakat. - Ekkor Lisa Still jelent meg.
- Nem használt nyugtatót, abban biztos vagyok. Amy tehetséges, különleges képességekkel rendelkező lány.
- Jól van. Mondok valamit – szóltalt fel újra Well –, egy vagyont fizettem egy lóért, de nem akar ugrani. Mutasd meg, hogy tudod rávenni.
- Én… csak így, nem…
- Gyerünk. Ha tudod kezelni a viselkedési problémákat, most mutasd meg.
- Well, ezt nevetséges. Nem várhatod, hogy két perc alatt csodát műveljen ennyi ember előtt.
- Nem ezt csinálják a lovakkal suttogó?
- Nem vagyok lovakkal suttogó. Soha nem állítottam! - Nagyapára néztem, aki egy bólintással üzente nekem, vállaljam el. - Rendben. Felülök rá. - Well arcán elégedettséget láttam.

A közeli mezőre szállították a lovat, ahol egy kis akadály várt ránk. Ashley vezette le a lószállítóról a lovat, és dühösen, egyetlen szó nélkül hajította kezembe a kantárszárat. Tettünk pár bemelegítő kört, viszont mikor az akadályhoz értünk, a ló hirtelen megállt, én pedig leestem. Ty hozzám sietett.
- Jól vagy?
- Nincs semmi bajom.
Miután leporoltam magam, amolyan bizalomjátékot kezdtem játszani a lóval – ő pedig jött utánam, s visszaültem. Ám mikor az akadályhoz értünk, ismét megállt – már nem hirtelen, inkább csak lassított.
- Szerintem a ló tőletek fél, nem az ugrástól. Hogy trenírozták?
- Lovaglópálcával. Bevett gyakorlat.
Mindenkit hátrébb küldtem pár lépéssel, majd elkezdtem beszélni a lóhoz – Nyugodj meg, elmentek. Már nincsenek itt. Csak ketten vagyunk. Megfogjuk csinálni. Együtt. Rendben? - Ismét felültem, és hibátlanul ugrott át az akadály felett. Ashleyékhez lovagoltam – Most már megéri a pénzét.

Miután bebizonyítottam, hogy nem gyógyszerezem a lovakat, otthon, a farmon kezdetét vette a buli. Scott felkérte táncolni Lout, én kettesben maradtam Ty-jal.
- Ashley anyja nem semmi, igaz?
- Hát, igen… Anya nem engedett át hozzá. Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ha szerinted Ashley csak egy elkényeztetett majom, ahogy mondtad, miért vitted el, azon a vacak motoron?
- Még hogy vacak? Amy… az egy Ducati! A kedvenc motorom! Egy 1100-as Ducati MultiStrada! Muszáj volt kipróbálnom!
- Értem… nem tudtam.
- Tegyél egy kis Valerianat a burgeredbe, hogy te is lenyugodj. Várjunk csak. Te… féltékeny voltál?
Előrébb mentem, nem néztem Ty szemébe, úgy válaszoltam – Neem. - Majd Mallory hangját hallottam.
- Gyere táncolni, Ty! Megígérted. Nem mintha az ígéreted bármit is érne… - ezt követően kézen fogva elrohantak, és letáncoltak egy számot.
Én végül is nem táncoltam Ty-jal, pedig azt hiszem, szívem mélyén nagyon szerettem volna...